1. valaki, valami alatt levő helyre. | valami részére. ▸ valami alá szánt ▸ talp alá való zene | valaminek a látszata mögé. nagyképűség alá rejtett butaság.

2. valami közelében levő lenti helyre. a hegy alá.

3. hely(ség)nek déli v. a vízfolyás irányában lenti széléhez. vác alá.

4. vmely jellel megkülönböztetett helyre. a váci út 2. alá.

5. vmely szintnél alacsonyabbra. fagypont alá.

6. <kif-ekben:> valamilyen (alárendelt) helyzetbe, állapotba. valakinek a vezetése alá kerül; adó alá esik.

1. rég v. nép mélyebben, lefelé, ill. délebbre. arra alá. | ▸ fel és alá

2. <3. sz.-re vonatk.:> alája.

1. valaki, valami alatt levő helyre. alátesz valamit valakinek.

2. vmely tárgyra, dologra irányuló cselekvését alatta, alulról végezve. alágyújt; alátámaszt.

3. le(felé). alátekint.

4. kisebb értékűre. alábecsül.

5. vmely folyamatba, állapotba. vizsgálatnak, műtétnek alávet. | valakitől, valamitől függő viszonyba. alárendel.

1. az ö hang hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ő, ő).

I. 3. sz-ű sznévm (rendsz. érzelmileg színezett m-ban v. szembeállítás, kiemelés esetén).

II. fn (csak egysz-ban, gyak. nagybetűvel) az, akibe a beszélő v. az illető személy szerelmes. a nagy ő.

[ fgr ]

I. nu

II. hsz

III. ik

[←al ]

1. menésre késztet. a nyájat a legelőre hajtja. | (t. n.) vad a vadat a vadász(ok) felé űzi. | <természeti erő, jelenség> űz, kerget valamit. a szél hajtja a felhőket.

2. kíméletlenül dolgoztat, hajszol. hajtotta a béreseket. | nép siettet valamit. hajtja a munkát. | tn biz nagy erőfeszítéssel dolgozik v. küzd. ma (végre) hajtott a csapat. | ▸ hajt valamire valakire nagyon hajt(ott) az állásra.

3. tn hasmenést okoz. | tn <gyógyszer, hashajtó> a szervezetből káros idegen anyagot eltávolít.

4. <befogott állatot> vhova irányít. miska hajtja a lovakat.

5. tn (gép)járművet (működtet és ) vezet. gyorsan hajt; jobbra hajts! | tn < (gép)kocsi(n valaki) > megy vhova. az állomásra hajtott.

6. <gépet> mozgásba hoz, működtet. mi hajtja a motort?

7. kissé vál <belső erő, feszültség> cselekvésre v. valamilyen megnyilatkozásra késztet. valamitől hajtva; a kíváncsiságtól hajtva. | ▸ valakit, valamit valamibe hajt a halálba hajtották.

8. nép ismételget, hajtogat.

[ fgr tőből v. ←hajt² ]

1. (be)haj(lí)t, (el)fordít. visszájára hajtja a kendőt. | valakire, valamire (rá)fordít, (rá)borít. magára hajtja a takarót. | (t. n. is ) nép könyvben, füzetben fordít, lapoz. hajts (egyet)!

2. valamijét meghajlítja v. így vhova odahajtja. ▸ álomra nyugovóra hajtja a fejét

3. ▸ fenékig hajtja a poharat

4. vál valamilyen állapotba, helyzetbe kényszerít. uralma alá hajt valakit.

5. tn ▸ hajt valakire, valamire hajt a jó szóra.

[ fgr tőből]

1. <növény sarjat, hajtást stb. > ereszt, növeszt. | tn így zöldellni kezd. hajt a vetés.

2. <kif-ekben:> hoz, eredményez. hasznot hajt.

[←hajt¹ ]

1. <tejelő állatot> teje leadására késztet úgy, hogy a tőgyből a tejet kézzel kinyomkodja, ill. fejőgéppel szívatja. tehenet fej. | (t. n.) tud fejni. | <tejet> így kivon. sajtárba feji a tejet.

2. ▸ fej valakit, valamit

[?fgr ]

1. ember, állat testének (az agyvelőt,) a szájnyílást és a legfőbb érzékszerveket magában foglaló legfelső, ill. elülső része. | <kif-ekben átv is .> ▸ valakinek a fejéhez vág ver valamit ▸ fejére esett ejtették ▸ valakinek a fejére koppint üt ▸ fejet hajt ▸ fogja a fejét ▸ lógatja a fejét ▸ ha a feje tetejére áll is ▸ véres fejjel ▸ fejtől-lábtól ▸ fel a fejjel! ▸ csak a fejét, hogy meg ne sántuljon! ▸ egyszer majd a fejed hagyod el! ▸ olyan a feje, mint a dézsa | egy fej hosszát kitevő távolság. két fejjel győz. | ▸ fej fej mellett

2. agy, ész, értelem. világos fej; ▸ elveszti a fejét ▸ a saját fejével gondolkodik | gondolkodás, emlékezet. fejben számol; fejből tud valamit.

3. <az egész ember jelképeként.> szegény feje!; bajt idéz valakinek a fejére; ▸ a fejére nő valakinek ▸ beszél valakinek a fejével | ▸ valamilyen fejjel szerelmes fejjel; vén fejjel; ▸ bolond fejjel | biz (valamiről ismert) ember, kül. férfi. jó fej.

4. <az egyén életének jelképeként.> a fejével lakol; ▸ a fejemet teszem rá

5. műv emberi fejet ábrázoló alkotás. fejet mintáz. | érmén a fej oldala. ▸ fej vagy írás!

6. vál vmely közösség vezetője, irányítója. az ország feje.

7. ▸ a kéz, a láb feje | harisnyának, lábbelinek a lábfejet borító része.

8. némely növény termése v. fogyasztásra való gömbölyded része. a búza, a káposzta feje. | (jelzőként) <bizonyos számú> ilyen fejből álló. két fej hagyma.

9. tárgynak, eszköznek kidomborodó, kiszélesedő (elülső v. felső) része. a szeg, a kalapács feje. | ▸ az ágy feje

10. nyomda | nyomtatott lap, ill. tükör felső része. | folyóirat, újság stb. címfelirata, táblázat rovatcíme. ▸ azt se tudja, hol áll a feje ▸ fő a feje ▸ jól megveti a feje alját ▸ fején találja a szöget ▸ bekötik a fejét ▸ felüti a fejét valami ▸ megmossa valakinek a fejét ▸ ráadja a fejét valamire ▸ fejjel megy a falnak

[ fgr ]

I. tárgyrag

II. hat értelmű tárgy ragja

1. (tn igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valaki, valami elvégzett vmely cselekvést, történt vele valami.> [messziről] jött [vándor]; ledőlt [fal]. | (mn-ként) fejlett [ember]; főtt [étel].

2. (ts igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel csináltak valamit.> kitüntetett [diák]; kilőtt [nyíl]. | (mn-ként) lőtt [vad], zárt [ajtó].

3. (ts igéhez, mn-ként is ) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel tesznek valamit.> ünnepelt [író].